A hónap pasija - Laklóth Aladár: "Én színész vagyok, nem sztár"

Már húsz éve annak, hogy Laklóth Aladár elvégezte a Színművészeti Főiskolát. Rengeteg színházi szerep és sorozat epizód van a háta mögött. A színház mellett rallye szenvedélyének hódol és focizik a színész barátaival. Születésnapján beszélgettünk a Madách Színházban. USO: Miért a színészetet választottad hivatásodnak? Igazából nem választottam, ez úgy valahogy "szembe jött" Nem úgy lettem színész, hogy az akartam lenni és készültem rá már kisiskolás koromtól. Alapvetően táncosként kezdtem - az Állami Balettintézet néptánc tagozatát végeztem el. Táncosként kerültem színházhoz, először Debreceni Csokonai Színház, majd a Miskolci Nemzeti Színház következett. Statisztáltam a Madách Színházban és kaptam egy-két mondatos kisebb szerepeket, majd felvételiztem a főiskolára - felvettek és innentől eldőlt a sorsom. USO: Huszonkét eltöltött év Madách Színházban, miért nem váltottál? Alapvetően hűséges ember vagyok. Amikor ide kerültem, mint statiszta nem mindennapi csapat volt itt -Haumann Péter, Almási Éva, Sztankay István, Tímár Béla, Sulyok Mária -felsorolni nem tudom. A magam fajta srác, csak folyamatosan vigyázva állt a folyosón, mert mindig jött egy "Isten" és köszöntünk, hogy kezét csókolom, jó napot kívánok - és ez meghatározó volt. Mikor felvettek a főiskolára akkor Ádám Ottó és Szirtes Tamás hívott a Macskák című musical miatt, Paudits Béla akkor hagyta ott a színházat és sürgősen kellett egy megoldás. Úgy tűnt számukra én leszek ez a "megoldás". Feltették a kérdést, hogy megtudom-e tanulni a darabot két hét alatt és én azt mondtam nagyképűen hogy: igen - megtanultam, beálltam és itt ragadtam. Mikor elvégeztem a főiskolát akkor Ádám Ottó ide szerződtetett, de előtte figyelmeztetett, hogy sorban állás van és nincsenek előjogok. De én ezt vállaltam, nagyon sok szép feladatot köszönhetek a Madách Színháznak - amitől én "madách-os" lettem. Két oka van, hogy nem váltottam: Az egyik - szeretem ezt a színházat és itt tárt karokkal várnak, a másik - soha nem hívtak máshova, bár időként járok vendég szerepelni, de alapvetően szívet nem cserél az ember. USO: Pályafutásod során a legemlékezetesebb pillanatok? Az első nagyon komoly meghatározása az életemnek, természetesen a Macskák volt 1984. áprilisában 2-án kerültem bele, egy évvel a bemutató után. A "nagy csapatba" bedobtak engem is, huszonkét évig játszottam a mostani darab-levételig, aztán jött Doctor Herz amit Psota Irénnel játszottam együtt, aki szintén egy Istennő és tátott szájjal néztem, hiszen az ország egyik legnagyobb színésznője. Utána jött Mária evangéliuma, ami nem egy olyan főszerep volt, ami jól állt nekem, hanem egy igazi feladat, amit tessék megoldani, majd jöttek és jöttek a felkérések. USO: Musical vagy dráma? Nekem mindegy, egyformán szeretem. Nincs olyan, hogy melyiket szeretem jobban, más feladat. Én dolgozni szeretek, persze ami nem igaz, mert számomra ez nem munka. Azért csinálom, mert szeretem és ha már nem szeretem, elveszik az örömöm, akkor abba hagyom. USO: Kevés filmben szerepeltél, nem vágysz egy mozi siker filmre? Engem valahogy elkerültek ezek a szerepek. Főiskolás koromban minden nyáron játszottam tévéfilmben. Márciusban jött a forgatókönyv - elolvastam, felkészültem, és nyáron forgattam. Rendszerváltás után már nem volt felkérésem, de a mind a három nagyszériás sorozatban játszottam - Szomszédokban, Kisvárosban és most a Barátok Köztben. Lehet, hogy ezzel van összefüggésben, de lehet, hogy semmi köze nincs hozzá. Nem tudom. Lehet, hogy csak nem tartanak alkalmasnak egy ilyen szerepre. USO: Úgy tudom, hogy téged szerettek volna a Whisky-s rabló szerepére. Ez így nem igaz, hogy engem szerettek volna. Volt egy kvázi közvélemény kutatás és engem is megjelöltek. Nem a közönség dönti el hogy, ki játszik a filmben, hanem a rendező. USO: Van szerepálmod? Nincs, Soha nem volt, mert aki álmokat kerget az gyakran pofára esik. Mindig az adott feladatot kell maximálisan megoldani. Ha elmegy Rómeó, jön Lear király. Ez a pálya tudod meddig tart? Amíg meg nem halunk. USO: Jelenleg, fontos állomása az életednek a Barátok Közt, a fiatalabb korosztály Radnics Szabolcsként ismer. Valóban a fiatalabb korosztály a Barátok Közt-ből ismer, de van egy idősebb korosztály, aki a Kisvárosból és a Szomszédokból. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a sorozat népszerűségnek, mert ez a népszerűség addig tart, amíg képernyőn vagy. Aztán jön egy újabb történet és egy újabb szereplő. Nagyon jó, hogy megismernek. De nem veregethetem a vállamat, hogy mekkora ember vagyok, mert ez média által gerjesztett népszerűség. Lehet, hogy sokan félre fogják értelmezni a szavaimat, de én többre becsülöm azt, ha valaki a színházban eljátszott szerepemre emlékszik, mint aki esténként megnézi a Barátok Köztöt. Nem lebecsülve ezzel a sorozatot. Saját magamat nem köphetem szembe. Nem adhatom alább Laklóth Aladárnál - minden szerepemet maximálisan kell eljátszanom - ha Radnics Szabolcsot vagy Hamletet játszom, akkor is. USO: Mit szólsz azokhoz a sztárokhoz a Barátok Közt-ben, akik soha nem voltak színészek? A sztárság múlandó. A média által gerjesztett népszerűség az addig tart, amíg használják őket. Én nem vagyok sztár, én színész vagyok. Tanultam egy szakmát hosszú - hosszú évekig, még tanulom a mai napig is a színházban és a kamera előtt. Néhányan azt gondolják, hogy szár vagyok, jobban szeretem, ha azt mondják, hogy színész. A sztársághoz nem kell mesterségbeli tudás, csak média kell hozzá. Ha szerencséd van, felkapnak, használnak, majd eldobnak. USO: Ez fordítva is igaz, te is használhatod a médiát! De én nem akarom használni! Sokkal jobban érdekel, hogy mit gondol a hétköznapi ember, aki eljön a színházba megnézni az előadásomat, mint egy újságíró. USO: Térjünk vissza a Barátok Közt sorozathoz. Van hasonlóság közted és Radnics Szabolcs között? Persze, hogy van. Minden színész megpróbálja magához igazítani a szerepet. Tudod, ha egy zakónak csúnya a színe, de a mérete jó, akkor már jobban érzed benne magad. A szerep is ilyen. Mikor a sorozatban megcsókolom egy nő kezét, akkor azt Laklóth Aladárként teszem. Ha én Radnics Szabolcs lennék biztos így tenném. Kell, hogy legyenek hasonlósági jegyek. Mi a különbség? Én törvénytisztelő állampolgár vagyok, sosem rúgnék fel erkölcsi normákat, együttélési szabályokat. Én is próbálok kiskapukat nyitogatni, így élünk. Igen, előfordult, hogy nem vettem jegyet a 6-os villamosra, de a Radnics-féle gazemberségek távol állnak tőlem. Ráadásul semmi közös nincs bennük vagyon tekintetében. Radnicsnak mindene megvan, én pedig egy színész vagyok. USO: Mit gondolsz azokról a színészekről, akik műsort vezetnek, és show műsorok házigazdái? Sok más emberrel ellentétben, semmi bajom sincs vele. Ha tudja és tehetséges csinálja. Nekem akkor van bajom, ha tehetségtelen és semmi hozzáértése sincs a szakmához. Jelen pillanatban nagyon sokan csinálják azt, amihez hozzá se tudnak szagolni és ez a nagyobbik baj. USO: Ha változtathatnál Radnics személyiségén, megtennéd? Nem! Radnics azért érdekes, mert a szépfiúkból, az igazmondó hősökből kicsit elege van az embereknek. Jockey Ewing óta szeretjük a rossz fiúkat. Természetesen, legyen egy keret. Senki sem akar azonosulni egy gyilkossal. Ha van egy egészséges csibészség valakiben, az érdekesebb lehet, mint egy igazmondó jófiú. USO: Beszéljünk a sportról. Honnan jött neked a rallye szenvedélyed? Ez egy régi história, mikor még főiskolára jártam Pécsen. Kilógtunk a kollégiumból a Mecsek Rallye-ra - akkor még voltak éjszakai futamok. Azt mondtam, ez az autósportnak a csúcsa. Innentől elindult egy folyamatos rally látogatás és összetalálkoztam Tóth Gili Ferenc rallye bajnokkal és ő ültetett be először maga mellé navigálni egy előfutó autóba. Elmagyarázta, hogy mi az a jobb 1, 2, 3, 4, 5 és bal 1, 2, 3, 4, 5. Innentől egyenes út vezetett, hogy én is navigálni fogok. Aztán jött Szalay Balázs és terep rallye, majd következett a Világkupa, Dakar. USO: Kevés embernek adatik meg, hogy a Dakar Rallye-ra kijusson, hogy élted meg? Azt, hogy kijutottam, azt eufórikus örömmel. Hozzátartozik, hogy előtte nyertünk Szalay Balázs barátommal Farao Rallye-t Egyiptomban. Tiszta rózsaszín köd volt minden akkor, ehhez képest a 2003-as Dakar Rallye egy közepes kudarcnak fogható fel. Volt néhány sikerünk kisebb versenyeken, de olyan átütő még nem. Mostani Dakaron úgy tűnt, hogy sikerül de négy nappal a vége előtt kiestünk - versenyen kívül eljutottunk Dakarig. Gondolom majd a harmadikon a verseny keretein belül is beérünk a célba. USO: Ha jól veszem ki a szavaidat, fogsz még indulni rajta? Most úgy néz ki, hogy igen. A technikai sportokban soha nincs, hogy biztos. Egyrészt iszonyatos pénzmennyiség kell hozzá, másrészt, nincs olyan, hogy bérelt hely. Van egy keret és a legideálisabb összeállítás indulhat a versenyen. USO: Nem félsz más kezébe adni az életed? Nem, ha félnék, nem mennék. USO: Megválogatod, ki mellé ülsz be? Azt igen! Hívtak már olyan emberek, akiknek azt mondtam, bocs nem érek rá. USO: Színészettel össze tudod egyeztetni? Gondolok sérülésre, vagy színházbeli előadásra? Nem sérülök meg (Szerk:Természetesen Aladár lekopogja). Szerencsére, nagyon rugalmasak a kollegák. Miután minden darabban le vagyok kettőzve, így a másik szereposztás játszik akkor, amikor versenyhétvége van. A kollegák gondolkodás nélkül, mondják - csinálom, menjél csak - azért ez a sport véges, nem lehet csinálni a végtelenségig. Tompul a reflex, megy el a kondi, most még úgy érzem, hogy belefér. USO: Ha nem vagy színházban és nem autóversenyezel, mivel töltöd az idődet? Olvasok. USO: Például, mit? Most éppen a Keresztapa Visszatér 1 -2. Ez az a időszak ami az eredeti történetből hiányzik, mikor az ifjú Don Corleone rendet csinál és van hét év ami hiányzik. Erről írtak könyvet. Előtte olvastam a Lissaboni Éjszaka című könyvet és Robert Merle 13 kötetes,a középkori francia történelemről szóló könyvét. Sorakoznak a könyvek - az a baj hogy, egyet elolvasok és hármat veszek helyette. Véget nem érő ördögi körös történet. Még mindig jobb, mint bármilyen televíziós műsor. USO: A televízióban milyen műsor nézel meg szívesen? Sportot és a Legyen Ön is Milliomost. Kedvenc sportod? Természetesen, a foci. Mi lehetne más egy magamfajta férfiember számára, aki focizik a Színész Válogatottban is. Rendszeresen megyünk játszani gála-mérkőzéseket. Sokan kíváncsiak, hogy Nemcsák Karcsi hogy védekezik,Rudolf Péter hogy tud cselezni, Eperjes Karcsi, hogy tud átadni, Lippai Laci, hogy tud gólt lőni.