2004-05-14

A Barátok közt Radnics Szabolcsát megformáló színész épp második házasságát próbálja megmenteni, de csöppet sem biztos abban, hogy sikerrel jár.

Laklóth Aladár ráadásul apaként attól retteg, hogy nem tud megfelelni 16 éves lányának. Szakmailag viszont évek óta rendkívül sikeres, ha pedig elszakad a cérna, leginkább úgy tudja kiereszteni a gőzt, hogy tövig nyomja a gázpedált.

A kisfiút édesapja katonatisztnek szánta, de néptánctanára beküldte a jelentkezési lapját a Balettintézetbe. Felvették. Szerette a táncot, de a konfliktusok miatt abbahagyta és a Színművészetin kötött ki.

– Azt hiszem, a saját utamat magam alakítom. Vannak dolgok, amiknek körül kell venni engem. A pontosságot, a rendet, a tisztességet otthonról hoztam. Nem tudom máshogyan.

Már az egyetemen ráragadt egy szerep, amit nagyon nehezen tudott lemosni magáról. Ő volt az ország sármőrje. A szerepekben – és ahogyan hamarosan kiderül, a magánéletben is.

– Először elfogadtam, jól esett a rajongás, hogy mint minden ügyelets szépfiút csokorban várnak a lányok a Madách Színház színészbejárója előtt. De tisztában voltam vele, hogy ez annak a szerepkörnek szól, akit kreálok, nem pedig Laklóth Aladárnak. Őszinte legyek? Vannak pillanatok, amikor hiányzik. De ez csak egy kis idő, amikor az ember végigggondolja, hogy ilyen is volt. Nem nagyon szeretek visszafelé nézegetni.

Ali – ahogyan mindenki hívja, mindent teljes gőzzel csinál. Nemrég tűnt fel a Barátok köztben is, ahol Radnics Szabolcsként egy tisztességtelen rosszfiút játszik. A szerep fekszik neki – bár egy-két ismerőse félti a minden hájjal megkent üzletember figurájától.

– Kis ördög kicsi szarvakkal – vagy közepes ördög közepes szarvakkal – azért bennem is van. Nagyon nem kell engem kapacitálni, ha egy kis csibészségben kell benne lenni.

Aladár másik nagy szerelme az autó. Tizenévesen a kollégium ételliftjén át szökött ki ralit nézni. A lelkes rajongóból hat éve lett versenyző. Dakar, ralik, kupák. Alinak a navigátori ülés a második otthona.

– Bukásom hál’ Istennek nem volt. Az előfordult, hogy bementünk az árokba. Ezek azért biztonságosan megépített autók. Volt, hogy fának mentünk. Az autóban keletkeztek sérülések – de nekünk semmi bajunk nem lett. Alapvetően színész vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a sportpályafutás véges. De ha választás elé állítanának, a színházat választanám.

Színészet, ralli, TV-sorozat - emellett Aladár nem tud teljes életet élni. Amikor este hazaér és magára zárja az ajtót, leginkább egyedül szeret lenni.

– Azt hiszem, alapvetően magányos vagyok. Ez most már hosszú idő után lassan kiderül. Sokmindennel foglakozom, néha még magamra sem jut idő. Ez a legnehezebb, aki velem van, annak ezt el kell viselnie. Nincs bennem olyan megfeszült ragaszkodás ez után, mint nagyon sok embernek, hogy kell egy másik ember, akibe bele lehet kapaszkodni. Annyira én ezt nem érzem, hogy körömmel kellene kapaszkodni valaki után.

A legkeményebb dolog, amivel a mai napig küzd, hogy úgy érzi, nem elég jó apja a lányának.

– Mi elváltunk, és imádom a gyerekemet. És a válásból fakadóan nem lehetek jó apja. De ha felelőséggel végiggondolom, most jött el az az idő, amikor mernék vállalni egy gyereket. Felelősséggel, és nem úgy, hogy összeházasodunk, és az az élet rendje, hogy legyen egy gyerek. Hanem tiszta fejjel. Úgy, hogy tudom milyen kötelezettséggel jár. 28 évesen nem tudtam. Én most is házasságban élek. Bár most van egy hullámvölgye ennek a kapcsolatnak. És noha eddig úgy gondoltam, hogy igen – most ez egy kicsit megingott. Hál’ Istennek ki tudok kapcsolni külső dolgokat, hogyha dolgozom, vagy beülök az autóba. De amikor egyedül vagyok, sokat jár rajta az agyam, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem visel meg.

Amikor elmegyek nagymamámhoz a temetőbe, és látom, hogy mennyien fekszenek ott huszon- meg harmincévesen, akkor azt gondolom, hogy nem foglalkozom a távoli jövővel, hanem rakom egyik napot a másik után.